KÍN(N)PADON
– Szántó Laci Bácsinak és Rózsika Néninek –
Amikor az ember
Csendben helyet keres
egy árnyékos padon,
Nyugalomra vágyik:
ám, ha letelepszik
s elmélkedik nagyon,
akár a hó-pelyhek
hullani kezdenek
a tág gondolatok,
a szűk emberi lét
korlátai s a Tét:
máris szállnak gondok
az ember skalpjára,
védtelen vállára
egyre súlyosabban,
alattuk csendesen
felsikolt az ember,
csak úgy, magányosan
vagy részvéttelenül
és önkéntelenül
felordít Fájdalmában.
Válaszként Csend felel:
Kozmikus Magány ez,
szív-szaggató dráma. –
Csak sírni szeretnék
és megváltani még
még egyszer fajomat!