A magány csapdájában
Írta: RainMan Dátum: December 16 2009 05:09:43
H
Szememből hulló könny lassan folyóvá árad arcomon
hisz egyre nehezebb a súly rab láncomon
A bánat, a magány csapdájába estem
kiutat nem találtam hiába kerestem.
Teljes hír
Szememből hulló könny lassan folyóvá árad arcomon
hisz egyre nehezebb a súly rab láncomon
A bánat, a magány csapdájába estem
kiutat nem találtam hiába kerestem.
Lassan múló órák, hetek, hónapok
alatt nem kaptam mást csak bánatot
és iszonyú fájdalmat mely egyre csak növekszik
fogva tartják szívem, s el nem eresztik.
Ablakomból nézem ahogy fák ágait tépi a süvítő szél
szerelemről, jóról, boldogságról mesél.
Fülembe súgja, hogy jobb lesz majd minden
pedig egyre rosszabb, hisz remény már nincsen.
A fájdalom amit legbelül érzek
fele éppen a föld felének.
Fájdalomról beszélek, hisz fájdalmas a magány
kiút belőle nincs, s ha van is nagyon halovány.
A néma csend, az egyedüllét teljesen megőrjít
a sok seb a rengeteg bántalom óriási tüzet szít,
s testem átjárja mint valami lelki méreg
szememből könnyet facsar-e furcsa kísértet.
Ez egy régebbi versem..:)