Két vörös felhő dereng a messzeség alkony hajában:
S a két vörös felhő tüzétől múló lesz az ég.
Vágyat nem vágy. Már reményt sem remél.
Sosincs-álmaik között csak egymást szeretnék.
Rájuk nyitja szemét a valóság, a végtelen.
S a végtelen mélyében eltűnik a régi.
Két vörös felhő oszlik szüntelen. És hogy az egyik
elmúlik, a másik könnybe fúlva nézi.