Szárnyak nélkül
Írta: zsuzska0208 Dátum: Január 14 2010 18:39:42
M

Kitaszított lettem, már nincsen szükség rám,
Eltűnt felőlem a védelmet adó szárny.
Nincs már zsebkendőm, mi könnyemet itatja,
Nincs már a szív, mely szívem vigasztalja.
Teljes hír


Kitaszított lettem, már nincsen szükség rám,
Eltűnt felőlem a védelmet adó szárny.
Nincs már zsebkendőm, mi könnyemet itatja,
Nincs már a szív, mely szívem vigasztalja.

Nincs már a kéz, mely kezemet fogja,
Mely fáradt nap után arcomat mossa.
Nincs a szó, melytől ember vagyok,
Nincsenek nagy, fényes ablakok.

Egyedül állok a zord világ közepén,
S egyre csak sírok, csak zokogok én.
Senki nem hall, s nem is jön felém,
Táncolok itt fent, a világ peremén.

Nagy bánatomban nem látok előre,
Ábránddal kínáltak, nem vettem belőle.
Elvakultam, semmit sem láttam,
Fehér botommal lassan kapizsgáltam.

Vak szemem felnyílt, s láttam a fényt,
Szívemben lángra kapott a remény.
Hittem benne, hogy minden szép lesz,
Elesünk, felállunk-ebből áll az élet.

Tanulság ez! S én tanultam belőle,
Hogy ne hátra nézzek,mindig csak előre!
S kellett az a megnyugtató tény,
Hogy szárnyak nélkül is repülhetek én.


(2010.01.13.)