1.
Szemeimben kopjafák merednek a múlt hamvain.
Sűrű erdejüktől nem látom a jövőt,
ködben oldódó jelenemre
erőtlenségem borít rongyos szemfedőt...
2.
Balga fejjel azt hittem:
küzdeni vagyok a földön
Tán épp a ma reggel az, mikor
halóruhámat felöltöm.*
3.
Bűneim rég beszántották
életem száraz napraforgószárait -
Tanulsággá porladt humusza
táplálja versek százait.
4.
Ócska egy mondás:
"A felhők felett mindig süt a nap."
Ugyan kit vigasztal, mikor
életem úgyis árnyékban maradt?
5.
Mily pihentető is tud lenni
néhány percnyi tűnődés...
Üvegcsendemet magány követi
akár a bűnt a bűnhődés.
6.
Nyirkos magány szorongat,
ködnehéz az éj
sóváran szomjazok álmokat -
a csend az égig ér...
2009. december 1.
* halóruhának nevezik a dél-Alföldön az utolsó ruháját az embernek.