Búcsúcsókom Anyámnak
Írta: piedone Dátum: Február 06 2010 06:09:41
M
Fagyott madárként hullt reám,
lelkemre ült a döbbenet.
Némán sikolt a fájdalom,
szívem dübörgi:nem lehet...
Teljes hír
Fagyott madárként hullt reám,
lelkemre ült a döbbenet.
Némán sikolt a fájdalom,
szívem dübörgi:nem lehet...
Torkom szorítja száz marok,
mindent betölt a gyötrelem.
Az eszemmel, lassan fölfogom,
keserű könnyem csak nyelem.
Megtört a perc a Végtelenben.
Az ürességbe révedek.
Hallom hangját a hajnali szélben,
arca előttem itt lebeg.
Sóhajt a vén ház az elárvult portán,
recsegő hóban lépkedem.
Felsejlik alakja a ködlő homályból,
Mama búcsúzik.Felém integet...
Kísérjen utadon az utolsó csókom.
Azzal köszönöm meg Neked az életem.
Légy boldog! Ott, a Túlvilágon...
Drága Édesanyám,Ég Veled!
20010-02-06. 04:30