Amikor anyád lázas testéből
kifele jövet félelmedben sírt
fel belőled hangosan az élet,
a körülötted lévő emberek
elhitették véled, hogy nyertél!
Aztán az idő kiladírozta
mellőled is a szeretteidet
és te csak fájdalmadban is sírtál,
minden egyes szürkülő folt után
az élet véres rendjébe fúlva.
Amikor anyád körbegereblyézett
hantjánál állva múltadban keresed
áldott hiányodat helyezve belé,
forró könnyeidtől vajon látod-e
ahogy téged ladíroz ki az idő.
2010-04-15