Örökké a parton
Írta: Arbiter Elegantiarum Dátum: Július 03 2010 18:47:16
Gy
Zöld pálma árnya alatt,
Szundikálok én,
Álmodom hogy erre,
Aranyat hoz a szél,
Teljes hír
Zöld pálma árnya alatt,
Szundikálok én,
Álmodom hogy erre,
Aranyat hoz a szél,
Mesebeli lila álmot,
Szükségszerű délibábot.
Lila álmomban elmerülve,
Hol idegenben járok,
Szédülve mondok egy jaj-t,
Mikor egy szakadéknál hirtelen
Ijedtemben megállok.
Délvidéknek szép erdejében,
Zuhatagok szép lejtőjén,
Hol egyetlen cseppben sincs halál:
-Mit keres itt az ember?
A kérdés elhamvad, s a forró szél
Széthordozza,
Reátapad kövekre, s majd újra a
Meleg homokra,
Homlokomra – a hidegség szele tapad.
Őrült jó!
Mikor minden meleg megszakad,
Édes álmomból a sikoly felszakad,
Mert árnyat látok most,
A pálma felett,
A csontos réseken bereped,
Kiszakad, összevarrja az élet véres száját,
A kegyetlen halál egyetlen nagy tűje.