Lágy papucsain ágyamhoz osont,
Szárnyaival, bódulatot hozott!
S miközben ő mellém telepedett,
Elmém egész belefeledkezett!
Teljesen magába zárt,
Mint kismama magzatát!
Szállt velem a csillagos égbe,
Égig érő hegy tetejére!
Vitt az ágyam rejtekébe,
Hol várt karod ölelése!
Éreztette velem tested,
S töltöttem ott veled kedvem!
Bőrömön éreztem, bőrödnek lágy selymét,
Csókjaimmal élveztem szád édes ízét!
Egész megőrjített, hatalmában tartott,
Elszakított tőlem, aztán visszaadott!
Lassan megnyugszom, a bódulat alábbhagy,
Fejemben tudatosul, elmém magánya!
Szárnyaival oly lágyan felém vágott,
S e szellővel búcsúzott tőlem álmom!