Egy kóbor lélek
Írta: Jana Dátum: Október 28 2007 14:43:57
Sós tenger illatát hozza a h?s déli szél,
Sziklák közt egy élet utolsó útra kél,
Sp
Teljes hír
Sós tenger illatát hozza a h?s déli szél,
Sziklák közt egy élet utolsó útra kél,
Szakadék felett n?i emberalak áll,
Utolsó kívánsága a véges, örökhalál.
A szakadék szélére lép, ugrásra kész,
Itt már csak az érzelmek uralkodnak, nem a józan ész,
Emlékek kavarognak zaklatott agyában,
Nem tud szépre gondolni fájó kínjában.
Hangokat hall, melyeket rég hallott,
Képeket lát, melyeket rég látott,
Illatot érez a friss leveg?ben,
Életfilm forog az elborult elmében.
Pillanatképek pörögnek agyában,
? rá gondol, csak rá egyfolytában,
Élete rossz volt, míg meg nem jelent,
De a sok fájdalomtól csak mégrosszabb lett.
Sosem szeretett még ezel?tt így senkit,
S mert ?t szerette, elhagyott mindenkit,
Nem vette észre, két szemmel nem látott,
Elzavart magától minden barátot.
Vad remények tépik ketté a lelkét,
Szívére teszi mind a két kezét,
Utoljára hallja e gyönyör? dobbanást,
Szíve rég meghalt, nem szerethet mást.
Volt, akit szeretett, de az elhagyta,
A h? n?t egy szebbel gonoszul megcsalta,
Ágyát rég csak a kínzó vágy égeti,
A kegyetlen emléket a halál feledteti.
A test térdel, a lélek könyörög,
Szájából zaklatottság zöreje hörög,
Már nem gondolkozik, csak hirtelen feláll,
Szakadékba ugrik, hol megváltást talál.
Az id? most megáll, de a kor halad,
Megsz?nik egy élet kispillanat alatt
Eldöntött út, mir?l nincs visszalépés,
Ott lent vár egy élet, mi szabad, s békés.
A tenger zsarnokul kívánja a lányt,
Tarajos hulláma a kék égig kiált,
Ha megkapja testét, azt örökre elnyeli,
S azt sohatöbbé el nem engedi.
A tengeré lesz, mert másé nem lehet,
? férfit akart, de annak nem kellett,
A könnye hull, hisz sírja közel már,
Életének órája pár perc és leáll.
A tenger megkapja, ?rzi, mint egy ?r,
Teste megpihen, de lelke égbe tör,
Ég és föld között az örökre megszorul,
Azóta hallható ott kísérteties sikoly.
Ha éjjelenként a holdfátyol világít,
Ifjú lányt egy férfiért sírni lát itt,
Ki csak álmodta azt, hogy félt, hogy élt,
S lénye a kóbor lelkek útjára tért.