Lángoló éjszakán
a vándor ki az úton jár
Bolygóm csak az űr lehet
a szívedben létezem
Fénylő tűz ég szemeidben
fáklyát gyújt a sötét éjben
Az égre nézek és látom azt
a Hold óvja álmaidat
Menj ha menned kell
Szólj, ha szólnod kell
Fehéren csillog a tó vize, ha Rád nézek és,
A Hold fénye elért ide, az égről, hiszen
Véget ért az ébredés, ma nem számít, csak a létezés
Mennünk kell, ha hív az éj
Fagyvirágok nyíltak az éjjel, de Te
életet adtál szíved melegével, és ha a
Fák felett tombol a szél, ha vihar feszül az ég peremén,
Megnyugtatod, szíveddel elvarázsolod
Alszik már a csendes éjszaka
Lezárja szemét a fény szava
Elcsendesül a világ bánata, és Te
Vigyázol Rám, ha nem is láttam még arcodat
Menj, ha menned kell, - ha hívnak
Szólj, ha szólnod kell, - ha várnak
Ha feléd néz, nevess rá,
Az ébredés kapujában csak rád vár.