Fa
Ma
lombok
zöldje regél:
törzsem megélt
egy sereg napot, s éjt,
ölelt sok-sok mesés év,
Új élet kél, nyár heve, nap tüze ég…
Az évszaknak vég, jő hideg tél,
ágakon dér, cibál nagy szél, vihara kés,
bennem egyre nagyobb a félsz, hasadok szét,
ezüstkönnyem csurog, testem nem ép,
de elmém még él…itt már a vész,
jaj, mi ér,
hova lész,
év tovalép.