FÁTYOL NÉLKÜL
Írta: krisztina Dátum: May 10 2007 07:40:06
**********
/monológ a lelket nyomorgató, nyomorultaknak/
**********
Teljes hír
/a kép illusztráció/
Cafatokra tépte az id? a fátylat, mely arcomat takarta,
láthatóvá vált apró ráncokat, a nyomorult élet varrta.
Lassan negyven év távlatából, hátrálva nézek vissza,
elmúlt gyötrelmek torzuló képe még fáj, ma sem tiszta.
Gyermekkor?- nem is volt talán igaz,
s ha még is, ma már nincs rá vigasz.
Tekertem az elmúlás hatalmas mókuskerekét er?sen,
itt állok, majd nem boldogan, koravénen, félig id?sen.
Már én nézek fel a gyermekeimre, hatalmasra n?ttek,
?k nem adják álmaikat, melyeket apró szívvel sz?ttek.
Páromra tekintek, és még ma sem hiszem,
két marokkal ?rizte fájó, csapzott szívem.
Nincs változás, harc az élet, kemény ?rült küzdelem,
de álarc nélkül bátran küzdök, nem bánnak el velem.
Hatalmas er? áll mellettem, burokban véd a szeretet,
mely ha ennyire tiszta, er?s, az földöntúli kegyelet!