Szeretőkre
Írta: thea Dátum: Március 23 2011 21:49:13
Gy

Nem foghatod kezem
És nem akarhatom, hogy
Az asztalnál mellettem ülj.
Szerető? Ugyan. Én nem is vagyok.
Teljes hír


Utoljára voltam ilyen gyerek.
Utoljára, hogy ilyen közel engedtelek,
Mégis ellöktelek magamtól.
Utoljára voltam ilyen haragvó,
Önző féreg,
Hogy magamnak már hazudni
Is félek,
Mert még el találom hinni.
Nincs kiút, ezt a poharat ki kell inni.
Fulladok, mikor az óra ketyeg,
Fürdőszobacsempén heverek,
És várom azt a csíkot,
Ami kimondja a magányos titkot,
Hogy nem lesz a kettőből egy,
Csak én leszek mindig,
Szeretőd és ellenfeled.
Mi lesz velem így?
Csalok, lopok, hazudok.
Ölni is vinne a kín.
Bár magamat tenném a zsákba,
Te lennél a gyilkos,
Tied lenne az ín,
Ami mozdulatra lázad.
Minden teher rád hárul,
Mégis én cipelem.
Emigráltál az életemből,
Majd csak kiheverem.
Neked ott van ő,
Az isteni nő,
A drága,
Aki mellett nem vagyok senki,
Csak névtelen árva.
Léteznem sem szabad,
Nevemet kimondanod tudat alatt
Is bűn.
Nem foghatod kezem
És nem akarhatom, hogy
Az asztalnál mellettem ülj.
Szerető? Ugyan. Én nem is vagyok.
Hivatalban sincs rólam adat
Vagy karton.
Hát éljetek boldogul.
Nem fog az akarat.
Eltemettelek, mint háborús
Özvegyek halottaikat.