Apánk fáradt, lépte lassú,
élete árnyéka hosszú,
Emlékezése hiányos,
lyukas a múlt, már nincs jelen,
jövő üres, igénytelen.
Egy márciusi hajnalon,
elindult..útja céltalan.
Fehér köd száll a határra,
fagyos pára hull hajára..
Süket a csönd, nem jár senki,
aki segíthetne neki.
Nem emlékszik, merre járhat,
előtte egy vizes árok...
Belebotlik egy nagy kőbe,
nagyot zuhan a mederbe,
kapaszkodna, nincs ereje,
teste kihűl, merevedve.
Aki ismerte, keresi,
de nyomát nem leli senki.
Harmadnapon egy traktoros,
rábukkan - de ez tragikus...
Egyszerű volt az élete,
három fiát felnevelte.
Nem volt beteg, csak magányos,
a magány gyakran halálos.