Az aratás
Írta: amazonasz Dátum: November 22 2007 05:25:14
T

Szell? kóborol céltalan, néha meg-megállva


Teljes hír


Az aratás
(Régi Magyar tájak sorozat)

Szell? kóborol céltalan, néha meg-megállva,
itt is, ott is, beletúr a szikkadt út porába.
Parasztok feszülnek a lendül? kaszának,
s az aranyló búzába sorba rendet vágnak.

A fehérnép sarlóval a markot felszedvén,
keresztekbe rakják szépen sorja mentén.
Hogy érhessék a szem még vagy néhány napra,
majd a szér?n sok táncos láb, kés?bb kinyomtatja.

Vibrál a rónaság, már a szél sem rezdül.
A nap is fentr?l néz majdnem igenyesrül,
s messze túl a tarlón, a templom tornyán,
megkondul a harang, a delet kiáltván.

H?s árnyékot borít a rezg? nyárfa lombja.
El? kerül lassan a kenyér, meg szalonna.
A cserépkorsókat reggel fölbe ásták,
hogy az innivalót jó h?vösön tartsák.

Míg enyhül a nap heve, eld?lnek a nyirkos avaron.
Csupán az aludttej marad még kicsit, s?r? bajszukon.
S ha majd az alkony halvány fátylat sz? az égen,
elindulnak hazafelé a zörg? szekéren.

Sándor Gyula
2006.január 13
.