Magányos séta
Írta: mamuszka Dátum: Május 20 2011 08:49:35
Gy

Felhő mögé bújik a Nap,.
Lecsap az ég, haragja vad.
Pattogó máglyát szít a szélvész,
színes tűzkígyók táncolnak szerteszét.
Teljes hír


Kopár domboldalon
bolyongok magamban,
száraz avarban gázolok,
zokognak összeaszott habok.
Rozsdás virágok hamva porlik,
a szikkadt talaj lazán omlik..
Felhő mögé bújik a Nap,.
Lecsap az ég, haragja vad.
Pattogó máglyát szít a szélvész,
színes tűzkígyók táncolnak szerteszét.
Lángol a lanka, száll a pernye korma,
vörös fényben ég az ég..kalapja.
Vihar gyűjt gyászos felleget,
menekülnek a riadt verebek..
Zuhan a fáról a madarak fészke,
repülnek a tollak a viharos szélben.
Behúzódom egy fa alá, veszélyes,
belecsaphat a villám, szeszélyes..
Ha eltalál, gyorsan eléget, de
véget vet a szenvedésnek...
Nem, hiszen szép az élet,
tovább sétálok, ázott veréb,
derül a mennybolt, kék...
Dicsérem a szelet, mert
elkergeti a fellegeket..
A madarak nekem dalolnak,
magányos vándora vagyok
a kopár domboldalnak.