Játszik a szívemen gitárod húrja,
minden akkordjával hajamba túrva,
mint Kószaszél az árnyas fák alatt,
úgy cirógatja mosolygó arcomat. Teljes hír
Gitárod húrja...
Játszik a szívemen gitárod húrja,
minden akkordjával hajamba túrva,
mint Kószaszél az árnyas fák alatt,
úgy cirógatja mosolygó arcomat.
Röpít messze, mint álmot a végtelen,
túl a kovaszürke csillagtengeren.
Tüzel és ringat, mint a hintaágy,
melybe testem, mindig vissza-vissza vágy.
Úgy emel fel a hang, mint a gépmadár,
mely átláthatatlan ködfelhőben jár.
Elrejt, mint barlang cseppkőtengere,
olvaszt, mint jégkristályt a Napnak heve.
Testemen oly furcsa borzongás fut át,
lelkemben érzem izgató ritmusát,
égig emel, mint tábortűz a lángot,
s tőle kapok, édes... új világot.
Nem akarok nagy szavakkal elköszönni... Köszönöm, hogy Köztetetek lehettem, szóltatok hozzám, és olvastatok. Köszönöm, hogy olvashattalak Benneteket!
Egy gyönyörű zenével búcsúzom Tőletek, s azzal a verssel, amelyet erre a zenére írtam.
Mert az élet szép! Legyetek vidámak!
Ölellek Benneteket! pipacs :)