Szunnyadni tér a nyár
Írta: June Dátum: Szeptember 04 2011 22:15:25
MM
Szellőszirmokkal becéz még a napnyugvás
ujjbegye, kancsóján bíbort tölt az Ég
bögréjébe, zsarátnok tüzét halkulás
kíséri, nem ropog oly lázón, mint rég.
Teljes hír
Szellőszirmokkal becéz még a napnyugvás
ujjbegye, kancsóján bíbort tölt az Ég
bögréjébe, zsarátnok tüzét halkulás
kíséri, nem ropog oly lázón, mint rég.
Hamarosan ködfüstölőt gyújt az este is,
a tetszhalott ősz lélegezni kezd újra,
lágy kimonóját pokrócra váltja a csend is,
esők lapulevele simul az útra.
A hajnalok halántékára öregség
fehérlik, álmosodik már a nyár szeme,
lelke most már csak, mint hamvadó rőzse ég,
nagyokat ásítva bóbiskol el feje.
Arcára kiült a zsongó élet pírja,
bágyasztja tekintetét, sokat játszott gyermek,
de agg szájában megpihen a színpipa,
az évszaklét körforgásán szunnyadni dereng.