Voltunk s lettünk
Írta: June Dátum: Szeptember 07 2011 07:21:45
MM

Álmatlanság izzad párnámon, szél-zavart
víztükör bennem a jelen, visszafeslett
hiányod csomóznám magamból, éj-takart
emlékmaradványok omló hídja felett.


Teljes hír

Álmatlanság izzad párnámon, szél-zavart
víztükör bennem a jelen, visszafeslett
hiányod csomóznám magamból, éj-takart
emlékmaradványok omló hídja felett.

Csíra-fiatal lángolásunk évszakán
még nyárforrón égettük egymásra csókjaink,
de ajkunk hűtötte csendhideg tél-halál,
gyönyörünk sanzonjából már egy szólam sincs.

Kiürült a mámorok ősi kupája,
s hold-fakó lett vágyaink fényinge,
ránk öltözött a távolság csuhája,
vérünkben ma ösztönök szülte kéj sincsen.

Fájdalomburokba szültük szerelmünk,
talán régen könnyfáradt széplátásunk
szeme, mégis oly marasztalva engedünk...
Pillanat-törékeny csak mégábrándunk,

hajdan-ízünk elmúltja keseredik
nyelvünkön, lépés-tétova szívveréskezünk,
de muszájgyermekünk egyre cseperedik,
s most csak tányér-üres némaságot lelünk.