Fohász a Fához
Írta: nevezetlen Dátum: Február 16 2012 20:21:50
MM
Te ott, kire csak a koromból
villogó fényszemcsék és én
pazarolunk gondolatot,
csupasz gallyad fordítsd felém.
Teljes hír
Te ott, kire csak a koromból
villogó fényszemcsék és én
pazarolunk gondolatot,
csupasz gallyad fordítsd felém.
Február orkánja hordja a havát,
hallgasd meg lelkem panaszát.
Nem kell elmondanom, jól tudod,
milyen és mennyi, mi bennem kavarog.
Magamtól megértést általad várok,
hisz jég alá dermedtek mind a barátok.
Fagy bánatát süvíti a szél,
szívem titkairól, ha figyelsz, mesél.
Bár hiába figyelnél, érteni nem tudnád...
Nem látsz szememmel, velem nem gondolsz,
én mégis akarok tieddel, hogy több legyek,
magamból kiszakadni esdekelek.
Nyújtsad ágaid a csöndnek az éj felé,
mondd, hogy induljak hazafelé.
Alszol. Hideg vagy. Érzéketlen
magasodsz a téren túl,
s olyan üresen bámulsz, mint mások;
ha vagyok, szemük kikerül makacsul.
Nem létezhetem, ahol ők igen,
korcs koholmány a DNS-em.
Állok könnyek jegével arcomon,
Hiányzik valami nagyon-nagyon.
Egy ok. Egy érv, ami vinne tovább,
hogy ne lennék kabátos délibáb...
Nem hordana a szél, mint havat,
akarna bennem a szabad akarat.
Fényszóró villan, a pillanat oda.
Fa... Nem feleltél nekem.
Hogy hihetem, hogy fogsz valaha,
Pedig itt vagy szüntelen:
örök őszömben szememből lombod hull,
gyökered szívemben a szívig hatol...