A vén almafa
Írta: hzsike Dátum: Május 10 2012 15:14:28
MM
Kertek alján valahol,
egy kiszolgált almafa,
rajta madár nem dalol,
a csend szavát hallgatja.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A vén almafa
Kertek alján valahol,
egy kiszolgált almafa,
rajta madár nem dalol,
a csend szavát hallgatja.
Minden ága - mint a bot,
száraz, kopár rettenet,
oly, akár egy tetszhalott,
színlelve az életet.
Szólongatja déli szél,
de a bús fa nem felel,
s a fuvallat útra kél,
észrevétlen elszelel.
Aztán jön az áldott nap,
víg tavasszal karöltve,
- tőlük ez nem áldozat-
s langy esővel öntözve,
itatják a szomjas fát,
s egy apró kis rügy pattan,
- az akarást csodálják -
s él erőtől duzzadtan.
S a virágból alma lett,
- egy utolsó hattyúdal -
gazdag földre leesett,
hol megfogant azonnal.
Majd a vén fa porba hullt,
küldetését letudva,
s óvatosan ráborult,
védeni csak így tudta.