Végső kezdet
Írta: RozsnyoiBalazs Dátum: Június 28 2012 13:03:39
MM
Sötét és hideg az este, távol tőlünk fények,
Erősen, reménnyel, mégis haloványan égnek.
Oly’ közel állsz, s hozzád én közel kerültem,
Súgom én az igazat, hisz már bizton érzem.
Teljes hír
Sötét és hideg az este, távol tőlünk fények,
Erősen, reménnyel, mégis haloványan égnek.
Oly’ közel állsz, s hozzád én közel kerültem,
Súgom én az igazat, hisz már bizton érzem.
Én vagyok az egyetlen, ki téged elérhet,
Hittem, éreztem, egymásnak szánt a végzet.
Eltoltalak, tagadtalak, s mégis hiszel bennem,
Tekinteted mindent feledve körülvesz engem.
Keresnélek, s lennék ott, hol mindenkor vagy,
Szomjazom, mint fényre a virág, ha elég a fagy.
Futnék és rohannék, de félek, nem mehetek,
Hiszen utamnak végére, talán soha nem érhetek.
Eltaszít és megrémít minden fájó gondolat,
Nélkülük tudnám, milyen fontos a pillanat.
Virrasztó elmém képtelen lehunyni szemem,
Mozgatja, tépi szét fáradt, már alvó testem.
Homályos, hideg a reggel, lomha fény gyullad,
Itt vagy, s itt vagyok, veled, velem új nap virrad.
Kegyetlenül ragad el karjaidtól a játszadozó élet,
Csendben, egyedül fejemben féreg rak fészket.
Ott él a gondolat és minden öldöklő félelem,
Mit hoz meg a holnap, s mikor folyik vérem?
Nem ad menedéket otthonnak hívó szava sem,
Idegen és távoli most minden hely énnekem.
Két világ közt élve, széttép és perzsel a kérdés,
Jöjj velem! Hívogat a csalhatatlan, maró érzés.
Tudja mindenki, hogy révbe nem ér a lélek soha!
Ne kérdezze majd senki, mi a tetteknek az oka!
Nincs sok hátra, érzem, nyugodtság közeleg,
Testemet, szívemet egyaránt enyhítve tölti meg.
Nem tudhatja meg senki, reánk ott mi vár,
Jöjj meg hát ismeretlen, békét hozó halál!