Furcsa kettõsség
Írta: Rhienna Dátum: Január 15 2008 17:12:13


Méreg volt e kéj, mégis ittam,
hogy megöl, elõre nem tudhattam.

C
Teljes hír


Eredeti elképzelés :
___________________
Mi bujkál a lelkemben,
mi oson halkan a szívemben?
Nesztelen, mint az árny, én mégis hallom,
láthatatlan, én mégis látom.
Szándékát nem tudom, de érzem,
szívem rejtett menedékét féltem.

Ámulatba ejt, mégis reszketek,
hidegen, lopva verejtékezek.
Könnyet csal a szemembe
s hívogat : gyere, gyere.
Vér izzik a szívemben,
könnyek záporoznak a lelkemben.

Egy lopott csókra gondolok,
s azok a mindent elsöprõ pillanatok!
A vágy, mely felperzselte kéjem,
s csak egyre vágytam : hogy csillapítsam éhem.
Hogy csókjával telehintse ajkam,
hogy izzó testének lüktetését halljam!

Méreg volt e kéj, mégis ittam,
hogy megöl, elõre nem tudhattam.
Õ jön, érzi minden porcikám,
s rám vár, hallom hívó szavát.
Az üres folyosón elindulok,
lépteimben emlékeket és érzéseket hagyok.
Az árny magához hív,
karjaiban vár az álom,
egy utolsó tangó : még eljárom.
Hûvös csókja megbélyegzi testem,
mérge megbénítja a szívem s a lelkem.
Utolsó pillantásom rávetem,
igen,õ az : a szerelem.


2.változat :
__________________

Mi bujkál a lelkemben,
mi oson halkan a szívemben?
Nesztelen, mint az árny, én mégis hallom,
láthatatlan, én mégis látom.
Szándékát nem tudom, de érzem,
szívem rejtett menedékét féltem.

Ámulatba ejt, mégis reszketek,
hidegen, lopva verejtékezek.
Könnyet csal a szemembe
s hívogat : gyere, gyere.
Vér izzik a szívemben,
könnyek záporoznak a lelkemben.

Egy lopott csókra gondolok,
s azok a mindent elsöprõ pillanatok!
A vágy, mely felperzselte kéjem,
s csak egyre vágytam : hogy csillapítsam éhem.
Hogy csókjával telehintse ajkam,
hogy izzó testének lüktetését halljam!

Méreg volt e kéj, mégis ittam,
hogy mit tesz, elõre nem tudhattam.
Õ jön, érzi minden porcikám,
s rám vár, hallom hívó szavát.
Az üres folyosón elindulok,
lépteimben emlékeket és érzéseket hagyok.

Egy buja, érintetlen kertbe érek,
ezernyi virág közt megint újra élek.
Kõbõl vésett padon ott vár rám,
ö : a titokzatos és buja árny.
Szellõ képében körbe jár,
fuvallatként a szívembe talál.
Titkon megsúgja nekem,
hogy mit óhajt a szívem,
s megkér teljesítsem vágyát,
hogy feledjem lelkem örökös nosztalgiáját,
s találjam meg végre életem párját!