Emléked
Írta: Teo Dátum: Január 06 2013 10:34:19
V
Eleinte álom volt, ragyogó, mégis szerény.
De, hol rózsaszál lettél, ott csak tövised szúrt belém.
Hazugságok takarnak be s tőlük tartósan meleg ágyam,
Hittem neked, mert te voltál minden vágyam.
Teljes hír
Elkopott bennem emléked.
Mert mikor kellett volna, érdekeim nem nézted.
Ekkor a tisztelet lehunyta szemét, megpihen...
Azt mondod jobb lesz, de én nem hiszem.
Szertehulló fények vagyunk csak egymás árnyékában.
Ismerem az utat. Végigjártam.
Eleinte álom volt, ragyogó, mégis szerény.
De, hol rózsaszál lettél, ott csak tövised szúrt belém.
Hazugságok takarnak be s tőlük tartósan meleg ágyam,
Hittem neked, mert te voltál minden vágyam.
Ezüsttálcán hoztad ítéletem, melynek nem voltam kíváncsi fényére,
Kiveretem kezedből s fejem visszahajtottam térdemen könyöklő két tenyerem mélyére.
Majd belémszúrt a felismerés és nem ez fájt legjobban,
Hanem mikor kardod szép lassan kihúztam szívemből s eldobtam.
Vége már annak is. Tág pupillákkal, hanyatfekve nézem az eget,
Csak mikor egyet-egyet kényszerből dobban szívem, testem remeg.
Akkor és ott te meghaltál számomra és egy részem veled halt.
Egymásba karolva talált ránk a sors, majd fejtetőig betakart.
Életünk kútja kiapadt, mivel jövőnket öntöztük.
Közönyöd perzselő tüze szárította ki közöttünk.
Fájó sebek ezek, miket időről időre feltépek.
De már nem is fáj, hisz elkopott bennem emléked.