Meghasonlás
Írta: mamuszka Dátum: Március 03 2013 10:00:12
V
Engedelmes gyermek voltam,
csodáltam a felnőtteket,
Minden szavukat elhittem,
sóváran vártam, felnőttségemet.
Teljes hír
Engedelmes gyermek voltam,
csodáltam a felnőtteket,
Minden szavukat elhittem,
sóváran vártam, felnőttségemet.
Tilalomfák között éltem,
büntetésektől féltem.
Hittem, hogy a felnőttek szabadok,
megvásárolják, amire vágynak,
szórakozhatnak, utaznak,
engem bezárnak,
rab vagyok.
Gyorsan elmúlt a gyermekkor,
szabad lettem ekkor.
Dolgozni kellett, munkát kerestem,
bizony, nem könnyen leltem.
Amikor végre találtam,
a főnökömet szolgáltam.
Tűrtem sok igazságtalanságot,
hazugnak láttam a világot.
Csalódtam a szerelemben,
elhagyott, akit szerettem.
Gyermeket vártam örömmel,
mikor felsírt, rádöbbentem:
felelősséggel tartozom érte.
Vállaltam, szerettem,
rab lettem érte., megérte!
Háború jött, éheztünk, fáztunk,
kevés volt az örömünk, álmunk,
reményünk a jobb jövőben,
ami nem jött, el időben.
Tűnőben még gúnyosan visszaint:
látod gyermekem?
Csalódtál megint.
A felnőttek sem szabadok,
legtöbben nem is boldogok.
Az ember küzdelemre született,
egyetlen kincse a szeretet,
Mindenki erre vágyódik, mert léte is
szerelemből származik.
Aki megkapja, az szabad,
boldogságot adhat, kaphat.
Akit nem szeretnek, megbetegszik
lelkileg meghasonlik, összeomlik.
Miért nem szeretjük egymást?
Van, ki minket, mi meg mást!
Ebből lesz a csalódás.