Dübörgő Tiszák V.
Írta: szindbad Dátum: Március 12 2013 07:34:15
V

Magadban hordoztál a múltból jöttél és engem hoztál mint én
emlékeimben talán -talán téged hittel és hit nélkûl vártalak vágy-
talak vággyal és vágytalan reménnyel indultam fehérben indultam
sötétben homályban -magányban összkomfort ragályban.
Teljes hír

Mint gyermekkorom szigetei megmaradtál bennem megragadtál
bennem... mint a gyermekkor elfelejtett szigetei homokvárai (mit
építettem hóból -ködbõl sárból - a szigetek bennem élnek és Te
itt maradtál itt vagy velem végleg) és látlak álmaim s váraim tövé-
ben.
Magadban hordoztál a múltból jöttél és engem hoztál mint én
emlékeimben talán -talán téged hittel és hit nélkûl vártalak vágy-
talak vággyal és vágytalan reménnyel indultam fehérben indultam
sötétben homályban -magányban összkomfort ragályban.
De õsmagyarként lovonfordulva visszanézve-visszatérve száz ha-
lállal szembenézve lovonfordított köpenyben visszanézek -vissza-
térek én Teérted.
Szarvas- arcom áll és bámul bámul téged s a kavargást és én té-
ged (téged, téged) elcseréllek felcseréllek (elfeledlek, fecsérellek)
elcseréllek csillagfényre napfehérre (fehérre és feketére) a kiraka-
tok nem múlhatnak el és Te sem...mert bennem élsz és belül kar-
molsz karmolsz mint a szél...az emlék még bennem él az emlékek „láncai” roncsai -romjai...rongyosak szakadtak és jönnek-mennek
dongnak - döngnek döngicsélnek mint a méh felbuknak és felbuk-
kannak úgy mint a hal a tó vízébõl --egy fél pillanatra-- hogy az-
tán eltünhessen újra de ott is jelen van akkor is jelen van ha már
nem is látszik.
„Emléked roncsait” -romjait tömd rongyos kabátom zsebébe egy-
szer jó vörösbort mérnek talán érte.
Az álom álmodik a relé zár... -na...

DE ÉN A SZERELEM ARANYÁVAL FIZETTELEK TÉGED
A SZERELEM ARANYÁVAL
SZERELMEM SZENTELT FOLYAMÁVAL.