A vén diófa árnyékában
Írta: hzsike Dátum: Július 30 2013 16:50:58
V
A vén diófa árnyékában
annyi emlék feldereng
- ringva régi hintaágyban -
gondolatom elmereng.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A vén diófa árnyékában
A vén diófa árnyékában
annyi emlék feldereng
- ringva régi hintaágyban -
gondolatom elmereng.
Mikor Apám féltve hozta,
hajtás volt csak, gyönge ág,
Anyám morcon félredobta,
szaporítva tűzre fát.
Tavasz lett, oly hirtelen jött,
és a testes hó alatt,
a vesszőből gyökér szökött
remélve, hogy itt marad.
Anyám szívét megejtette,
kertünk kedvenc éke lett,
éjjel nappal dédelgette -
„ bírna még ki pár telet!”
Évek múltak, derékra nőtt,
vaskos lett, s a lombja dús,
alatta, ha álmokat szőtt,
Anyám nem volt mélabús.
Egyik erős, vastag ágra
hintát kötött jó Apám,
bár a munka mindig várta,
mégis lökött óraszám.
Szálltam Naptól fénylő égen,
vágyva angyal szép dalát,
arcom lángolt, lázban égtem,
várt reám ott száz varázs.
Selymes szellő volt a társam,
tündérmesét duruzsolt,
megfricskázta apró lábam,
tudtam jól, hogy Apu volt.
A vén diófa árnyékában
múltam csendben megpihen,
Anyám tart a két karjában,
s én egy percre elhiszem.