Csendes dobogás
Írta: Milena Dátum: Február 01 2008 19:40:43
Mint az esteli szél, úgy ölellek át.
C
Teljes hír
Mint az esteli szél, úgy ölellek át.
Testemen keresztül szólok tétován,
ismersz már, a csókom is érted.
A némaságomat értsd meg! Értsd meg!
Nem úgy szólok, mint a harangok
bús nyelvei ahogy megkondítják az ércet:
az én hangom más már.
Te szelídítetted lágy zenévé a tomboló tenger
zúgó hullámait, mosolyodtól lett
azúrszín az égbolt; a sötét fellegek
tovavitorláztak.
Hallgasd a csendet: most
nem neszez bele semmi.
Megtanultam az álmok között
csendesen továbbmenni,
csak nézlek, sóhajtok, és fogod kezem,
és elképzelem, ahogy szeretkezem
Veled;
érintesz, és a pillanat mindig
csendesen dobog.
Úgy tündökölsz, ahogy átcikáznak
s a felhõkön végigvágnak
a villám-ostorok.