Társtalanul fekszem az éjben
Írta: Flaminia Dátum: Február 03 2008 06:47:37
T
Társtalanul fekszem az éjben
Teljes hír
Társtalanul fekszem az éjben,
Hold fényezi ablakom,
Minden porcikám hideg, éber,
Mivé lesz új alakom?
Jövõm múlt képében érkezik,
S múltam kergeti jövõm,
A jelent ésszel nem mérhetik,
S bottal jár unott idõm.
Hideg párnán nyugtatom arcom,
Folyton álmokban élek,
Amit még magaménak tartok,
Azt elvették már régen.
Testem pihen, de lelkem zajong,
Érzem, nem vagyok rendben,
Kívül mosoly, de belül arcom
Zokog, gyakran csak csendben.
Szárnyam nézem, tépett és koszos,
Ruhám szurokban fetreng,
Glóriám törött, üres s romos
Vén elhagyatott szellem.
Színes a világ, zöld, kék, sárga,
Zene szól minden szívben,
Enyém üres, nincs benne lárma,
Lelkem hiányos színben.
Várom a hajnalt, a fény zuhanyt,
Majd csak eléri testem,
De máshová nem talál utat,
Mi lesz veled most lelkem?
Szívem sikolt, hiányban szenved,
Nem hallod ember sóhajom?
Amit kaptam csupáncsak egyszer
Nem lehet többé óhajom.
Társtalanul fekszem az éjben,
Hold fényezi ablakom,
Eltûnök-é e földrõl végleg,
Vagy fellelik alakom?