H.Gábor Erzsébet
Hallgat lenn a méla lomb
Hallgat lenn a méla „lomb”,
sárba fojtva bánatát,
féreg rágja már a fát -
háta hajlik, vén a domb.
Mókus ugrik - rút idő -
jó lenne egy szem dió,
gazdag húsát enni jó,
mély odúba kúszik ő.
Bükkfa, tölgy, és fenyves is,
lakja itt a hegytetőt,
szél fú őszi keszkenőt,
foszló ködben elveszik.
Száraz ágon rút levél,
bú borul a tájra már,
elmúlásnak árnya jár,
mégis minden úgy remél.
Álmodik szép holnapot,
szirmot bontó új tavaszt,
küldi Isten újra azt -
majd ha Tél úr, jóllakott.
2013.10.25.