Apnoea della Paura (A félelem légszomja)
Írta: nova Dátum: Február 06 2008 09:52:42
T
A szív megáll egy pillanatra most,
S a légszomj kerülget e néma fényben.
Teljes hír
Ó, ti üres utcák hát ti vártok mindig.
Sötét létben egyedül kesergek már nektek.
Kis kezek kapkodnak légcsövem kijáratánál
Oxygenlabdákért olykor, de most nem!
Túl kicsik még, szinte gyermekkezek.
A szív megáll egy pillanatra most,
S a légszomj kerülget e néma fényben.
Párhuzamos gondolatok és hangok szólnak
Halkan aztán hirtelen hangosabban egyre.
S megint, mint a levelek nevetése menekül
Felém s a betonkockák eltátják harapójukat.
De nem zuhanok, hirtelen megint visszatér
A dobogás a kamrákba s már csak
A lassuló ütések emlékeztetnek arra,
Hogy valami kis démon törte szét
A porcelántárolót bennem akkor.
Csak egy pillanatremegés. Csak egy!
De most egy hosszú évnek tûnve
Rohan el mellettem fehér arcából
Füstként tekerve körbe az út végérõl
Kacagásának fekete sikolyával
Mikor megérkezek a föld szemenszedett
Életkavicsai közé egy kis hajón.
Mit kikötök a nyugtató stégjéhez
A félelem terhének fejszéjével hátamban,
A Holddal együtt csúszva, mászva odaát.