Fülemmel látok,
szememmel hallok,
bőrömmel ízlelek illatokat.
Hamis információkat kapok.
Lábamban sétálnak gondolatok.
Agyam mankókkal vánszorog,
Sejtjeimben a kín morog.
Nem kell néznem, hogy lássalak,
süketen hallom hangodat,
belém ívódott illatod,
csókodnak íze, bársonyod.
Már te is én vagyok,
emlékké vált gondolatok.
Érzékeim kopnak,
az évek mindent ellopnak,
szépséget, vágyakat,
de el nem hagytalak,
nem választanak el falak,
örökké vártalak.
A remény megmarad.