Szép itt a szigetközben.
A Duna partján ülve
a töltés oldalának dőlve.
Alattam a víz csobog
köröttem pár madár csacsog.
Az égen néhány felhő vonul
és lassan bealkonyul.
Csend vesz körül és nyugalom
mindenütt béke honol.
Nyárfák állnak, szép sudárak
otthont adva sok madárnak
s, árnyékot a vándoroknak.
Ahogy a nap, lassan ereszkedik
a madárdal is csendesedik.
Már csak a tücskök ciripelnek
folytatásaként a koncertnek.
A víz elsimul, tükröződik
majd ezüst ruhába öltözik
akár egy csodás függöny
mely mögött a nap elköszön.
Amint az árnyékok megnyúlnak
a csillagok is felgyúlnak
úgy az égen, mint a vízben
megmártózva szép szelíden
A Dunában, s, a holdfényében.
Megmosdatva és ragyogva
csillognak az éjszakában...