A szerelemrõl
Írta: homancs Dátum: Február 16 2008 05:22:36
T
A szenvedély,mely örök,
Néha feledésbe merül
Teljes hír
A szenvedély,mely örök,
Néha feledésbe merül
Máskor újra fellángol,
Ez az ami éltet bennünk.
Parázsa sosem múlik el,
Ha lángja már nem fényes
A szenvedély még él,
Hisz bármikor,bármire képes.
A szerelem égi ajándék,
Két önzõ ember csatája,
Sorsunk láthatatlan
Legyõzhetõ akadálya.
Akár a szél simogat,meglebbent,
Arcodon nap ragyog,vakít
Szárnyakat ad,magasba emel
Csillagokkal táncolva repít.
Esélyt se kaptál gondolkodni,
S már érzed,hogy melegít,
Szétárad mohó testedben,
Engeded hisz jól esik.
Hajt a vágy és belõle még több kell,
Lassan ráeszmélsz,hogy ez a szerelem,
A rosszat nem látod csak arcát ismered
Az érzés örömre hajlik szüntelen.
Enyhítünk vele súlyos életterheken,
Lelkünk tengermélyén magát befúrja,
Féltve örizzük,mert csak a miénk,
Semmiféle kordivat elvenni nem tudja.
Egyszer mind meghalunk,
Lelkünk a végtelen magasba vész,
De gondol arra a szép évekre,
Amikor vezette egy szerelmes kéz.