Szürke életkorban
Írta: mamuszka Dátum: November 11 2014 16:56:08
MM
Őszi reggel szürke ködben
látóhatár szinte nincsen.
Kilátástalan ablakom
kitekint sorsomon.
Teljes hír
Őszi reggel szürke ködben
látóhatár szinte nincsen.
Kilátástalan ablakom
kitekint sorsomon.
Lassan oszlik a szürkeség,
erőlködik a fényesség.
Hátha mégis, hátha újra
rátalálok másik útra,
elvezet majd otthonomba,
a végtelen nyugalomba.
Itt van az ősz, itt van újra,
ősz hajam cibálja, fújja.
Fogatlan szám csak nyöszörög,
friss levegőért könyörög.
Szürke hályog ül szememre,
szürke lett a világ, szürke…
Görbült gerinc viszi testem,
a minap is orra estem.
Jaj, nem jó öregnek lenni!
Élve pokolra kell menni.