Messze kerültem tõled, de itt maradt a bánat?
Írta: kormi37 Dátum: February 20 2008 10:04:15

---

I




Messze kerültem tõled, de itt maradt a bánat.

---

Teljes hír

---

I


Hulló falevelek borítják a tájat,
Messze kerültem tõled, de itt maradt a bánat.
Sötét mélybe merült lelkem a fájdalomtól,
De tudom a szívem még mindíg érted harcol.
Könnyeimet nem rejtem el, mert szeretlek,
Hulló falevelek takarják be a lelkemet.
Minden õsszi éjszakákon rád gondolok,
Hová lettek veled azok a szép balzsamos csókok.
Eltelik sok tavasz, nyár, õsz, és tél,
A kétrakodban újra elvesznék, ha tehetném.
Reménykedem, hogy az idõ eljön még nekem,
És újra csókolhatlak önfeledten kedvesem.
Túl a tengeren élek most nélküled,
De az álmomban a szíved hív engem.
Repülnék hozzád mint a madár az égen,
Boldogan csillognék a két szemedben.
Talán egyszer még igaz lesz és úgy legyen,
Veled leszek, boldog azt súgja a szívem.
A tengerentúlról fehér galambokkal, most néked üzenek:
Türelem legyen, és perzselõ vágy szívedben,
Repülök egy nagy feketesas hátán feléd majd sebesen.
Leszállok a házad tetején egy hajnalon,
Onnan kiálltom, itt vagyok édes galambom.
Bármerre is voltam, és éltem nélküled,
De a szívem Te hozzád vezetett.
Vörösen izzik most az ég alja,
Csak egy szó kell és repülök hozzád haza.
Én itt élek, te meg ott, nincs akadály már,
Mert a szívem csak Terád várt.
Igazi a szerelmünk, erõs és bátor,
Minden akadályt legyõz na látod?
Itt vagyok most veled megérkeztem,
Kezedet fogom, a bánat nem nyomja már szívem.
Most már szerethetlek önfeledten, amíg élek,
Mert távolság sosincs, ha a kétszív igazán szeret.
Távolság ide vagy oda,
Nekem rendelt az élet, ez igaz, nem csoda.