Szendi-hegyre emlékezve
Írta: Torma Zsuzsanna Dátum: February 22 2008 10:27:22
Ha onnan szétnéztem mindig úgy éreztem,
Hogy ott állok épp világ közepében.
C
Teljes hír
Szendi-hegyre emlékezve
A szép Szendi-hegy jut sokszor az eszembe,
Olyan dombtetõ volt, mint búboskemence.
Ha onnan szétnéztem mindig úgy éreztem,
Hogy ott állok épp világ közepében.
Ott éltem le én az elsõ húsz évemet,
Nem tagadom meg paraszti gyökeremet.
Már rég nem ott élek, de nem is oly távol,
Élhetnék messzebb is, élhetnék akárhol,
Nem feledtem soha Szendi-hegy árnyait,
De elhoztam annak legszebb virágait.
Fehér liliomot és pünkösdi rózsát,
Lila orgonát és halvány bazsarózsát.
S azokat mostani kertembe ültettem,
Hogy ott legyenek õk mindig közelemben.
Érezhessem addig édes illatukat,
Amíg el nem jön a legvégsõ pillanat,
Amikor már érzem, hogy nem sok van hátra,
Amikor a szemem a halál lezárja.
Reménykedem, addig lesz egy-néhány évem,
Hogy a tavaszokat én ismét megérjem,
Lássam szirmot bontó kendvenc virágaim,
dédelgessem velük rég elmúlt álmaim.
Nem felejtelek el szép Szendi-hegy soha,
Te jó voltál hozzám, a sors volt mostoha!
De virágaiddal soha nem cserélnék,
Bárhova is mennék és bárhol is élnék.
Ha minden virágod nincs is közelemben,
Emlékük halálig itt lesz az eszemben.
Torma Zsuzsanna 2008. február 22.