H.Gábor Erzsébet
Isteni gyönyörben
Így élek már csak, szavakba feszülve -
szolgává tettek naplázas vágyaim,
mennyem lett, s poklom, mára e drága kín,
fájdalmas öröm, szenvedély köpülte.
Semmit sem bánok. Megtenném ezerszer
utamat - bármily nehéz volt, göröngyös,
gáncsolták léptem korhadó farönkök,
keselyűk lestek kidülledt szemekkel.
Törött a szárnyam, de hitem megmerít,
s fürdeti lelkem Isteni gyönyörben
- szeretet árja örömmel eltelít-,
vitorlát feszít reményből fölöttem
- jó ez az érzés, az égbe felrepít -,
s hagyja, hogy abba könnyeim töröljem.
2015.04.09.