A sírnál két asszony találkozott:
az özvegy és a szerető.
Mindkettő virágot hozott,
csendes volt a temető.
A két gyászoló hallgatott,
szívükben fájt a bánatos felhő.
Nézik a fejfán a számot, a nevet,
gondolatuk egyező:
"megcsaltál, de én szerettelek."
Végül az özvegy megtöri a csendet,
„gyűlöllek téged, szinte még gyermek,
társamat tőlem elvetted."
A szerető eltakarja arcát,
némán csorognak könnyei.
„Bocsáss meg nekem!” – suttogná,
nem hallatszik,
fejét lehajtva távozik.