CCCLXXXIX. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Július 14 2015 17:48:42
M

Mécses lángja pislákol, nem alszik ki,
- A rózsa is virítja örök szépét
Szívem sötét temetője 'mind őrzi
Elhunyt szeretteim utolsó képét.
Teljes hír


Háromszázkilencvenkilenc, ... - (és még egy fél)

Únom, így a négyszázadik derekán,
De nagyon kérlek adj ezret nekem még!
Bár kínoz az egyedüllét, a magány,
A velem és nálam-nélküliség!

Mécses lángja pislákol, nem alszik ki,
- A rózsa is virítja örök szépét
Szívem sötét temetője 'mind őrzi
Elhunyt szeretteim utolsó képét.

Mert mi is lehet a boldogság ára,
(A szeretet ellenértéke), - míg, ha
Végként fakul, (tán felejtődik), - sápad,
Utóbb csak a temetett sírja marad?

Utóbb... egy parány hant, - majd lélekharang,
- S szálnyi rózsa, gyertyaláng hamvadatlan.

Louis de la Cruise
(1616-....)
20150629
Minden jog fenntartva!