KÁNIKULA
Írta: Szollosi David Dátum: Július 22 2015 17:38:28
Sz
A higany szála kúszik felfelé,
Aggódni kezdek, rövid az üveg?
Így tekintünk a hétvége elé,
És este sem hagy alább a meleg.
Teljes hír
Kánikula
A higany szála kúszik felfelé,
Aggódni kezdek, rövid az üveg?
Így tekintünk a hétvége elé,
És este sem hagy alább a meleg.
Sínek görbülnek, aszfalt felpuhul,
Az ember teste izzad, csatakos,
Veríték csordul felül és alul,
Nem részletezném, mert nem ildomos…
Latinból jött, annyit tesz: kiskutya,
Mi dögmelegnek fordítjuk a szót,
Tapad reánk, bár lenge a ruha,
Miközben bőrünk termeli a sót.
Mindenki szomjas: ember, eb, virág,
Az éj sem hoz szemernyi enyhülést,
Napoljuk el hát a mai vitát,
Majd holnap mártsuk egymásba a kést…
Ki így, ki úgy, de bágyadt, ingerült,
A mozgás lassul, nem kapcsol a fej,
A végtagokra már priznic került,
A strandokon nincs talpalatnyi hely.
Pedig a nyár hűvös lesz, így a hír,
Előrejelzés szólt erről minap,
A szervezetünk sok mindent kibír,
Napszúrást csak az óvatlanja kap.
De mit szóljon az, aki dolgozik,
És nem pihenhet árnyékos padon?
Vagy, ne adj’ Isten, észre sem veszik,
Hogy nincs kalap a forró kobakon?
Panaszra még sincs semmiképp okunk,
A természet csak olyan, amilyen,
Szeszélye tárgya itt, most, mi vagyunk,
Éltet és büntet, sohasem pihen.
Te kiskutya, tele a hőcipőnk!
Már szedhetnéd a sátorfád nagyon,
Ha nem köszönt be langyosabb időnk
A gutaütést én ütöm agyon!
* * * * *