Bohóc
Írta: mullermama Dátum: Február 27 2008 11:52:26
I
Elõtte a függöny
Kint már zúg a taps,
Teljes hír
I


Elõtte a függöny
Kint már zúg a taps,
Szomorú a szíve ,
De észbe kap.

Kilép a porondra,
S kezdi a mókát,
Szívessebben sírna,
De azért járja a polkát.

Játszik, nevettet,
S tombol már a nép
Nem láttam ily jó.
Bohóc számot még.

Õ meg hajlong, botladozik,
S a függöny mögé szalad,
Várja, hogy a taps szünjön,
S majd egyedül marad.

A taps, s a nevetés halkul,
Majd egészen elenyész,
A Bohóc ledobja ruháját,
S arcáról lemossa a nevetést.

Könnytõl nedves álarc,
Most a széken hever,
Sóhajt a Bohóc,
Most is sírni kell.

Félve körül néz,
Látja-e valaki,
De üres a nézõtér,
És csend van odaki'.

Csak az õ fülébe cseng
Még a taps, s a nevetés,
Mikor a bohóc másodszor
A porondra lép.

( Gondoltátok volna,
Hogy most kérni akar?
Áh, most, hogy egyedül maradt,
Már senkit sem zavar! )


Megszólal a Bohóc,
( Bár kihúnyt már a fény is)
-- Ha még lehet, hát
A Bohóc kér is.

Kéri, hogy csend legyen?!
De nevet a szél is,
S most jövök rá, hogy
Cak Bohóc vagyok én is.

Kérem, hogy csend legyen.
De nevet a szél is,
Függöny mögé bújnék,
De játszani kell mégis.


Ajka, 1969. Január 1.