Azon gondolkodtam a minap,
vajon melyik lenne az a három
mit kívánnék, ha tehetném?
Lennék idő, s fürgén tova tűnnék,
ha arcul csapnának bántó szavak,
de megállnék, ha átölel a mámor?
Lehetnék akár tiszta, friss, üde levegő,
hisz a levegő maga a teremtő, nélküle
semmik vagyunk, a semmi peremén.
Legyek tán semmi a semmi közepén?
Semminek lenni, maga a mindenség?
Lehetnék tán minden a mindenen túl?
Hármat kívánni eh de háládatlan teher,
hisz ahány ember, annyi három-remény.
Olykor sok, máskor meg kevés a három.
Mily zűrzavaros lenne e világ,
ha teljesülhetne eme kívánság.
Belegondolni is rémes. Nem?
Ezért hát legyen inkább csak egy,
mellyel gondolkodhatnánk azon,
vajon melyik lehetne az a három
mit kívánnánk, ha tehetnénk?