Pénzár Miklós:
Gyermekkorom...
Gyermekkorom játszótere
Erdők alja rétek közepe
Felettem a kék ég fénylett
Nap mindig rám ragyogott
Erdő alján,patak kanyargott
Határtalan szabadság volt
Erősnek éreztem magam
Nagy dombok,kicsi hegyek
A lelkem kedvencei lettek
Azóta már,eltelt a sok idő
Szép emlék nem felejthető
Gyermekkorból,időssé lettem
De szívem hevesen dobog
Amikor néha,Tabra gondolok
Anno.Április.9.