Olga és Béla....
Egy úr ül a kávéház asztalánál,
cigarettázik, mélyen néz a hamutartóba,
talán az elszívott csikkeket számlálja,
egyszercsak két pirulát ejt kávéjában.
Egy fiatal nő a távlatból régóta figyeli,
talán az ő esete is hasonló azért nézi,
ő is cigarettázik,ruhája elég kopott,
sokan azt gondolnák talán egy kokott.
Az úr felemeli a kávéscsészét, amiben
a két pirula már régen feloldódott,
a nő ijedtében odarohan-kedves uram,
már régóta figyelem,engedjen egy szót nekem-
Az úr meglepődött letette a kávéscsészét
-Engedje meg hogy előbb ezt megigyam-
a hölgy,-Hiszen éppen azért jöttem ide,hogy
valami kellemetlenségtől megóvjam !
Az úr:-Asszonyom,én úgy érzem a fejem
széjjel megy,és ez a két aszpirin ami a
csészében van feloldja ezt a szörnyű tünetet,
utána ön elmondhatja,hogy mit akar.-
A nő egy kicsit megszeppent restellte a
dolgot, mert ő egészen másra gondolt.
de ha már itt van, valamit ki kell találjon
nem akarja ,hogy tolakodónak látsszon.
-Kedves uram bocsásson meg nekem,
én valami szörnyű dologra gondoltam,
de most már látom tévesen aggódtam,
elnézést kérek,hogy ok nélkül zavartam.-
Az úr:-Semmi hölgyem,csak maradjon,
legalább felvidítsa szomorú napom,
aggódása nem volt hiába életunt vagyok
szeretnék menni mielőbb a halálba.-
A nő:- Hiszen ön még nem olyan idős,
és ha megengedi akkor bemutatkozom,
az én nevem Olga,és az öné ?-,Béla.
visszanézve,bár soha ne lettem volna- !
Olga:- Én helyzetem sem könnyű unom
az életem,rossz csillag alatt születtem,
nem tudom mitévő legyek,küzdenem
kell az élettel ameddig csak lehet.-
Olga és Béla hosszan elbeszélgettek
és a végén egészen jó barátok lettek,
a kereszt amit húztak közös volt,mindkettő
a sors,a társadalom kivetettje volt.
Hála a találkozásuknak életük lassan
megváltozott,más szemmel látták a világot.
Olga és Béla közös frigybe léptek és
ez lett a vége az ő történetüknek.