Házak közt sírdogál a szél
Halk hegedű hangját hozza,
Mintha csillogás terjedne szét
Megfagy a pihenő fákon a dér.
Már a jég sem roppan a láb alatt,
Sűrű felhőkből, hóesés sem érkezik,
Szánkózni sem lehet, a dombokon
Gyermekdal sem vidám, mint máskor.
Megváltozott minden, e túlhajszolt világon
Csak emlékeinkben tör fel a régi kép,
Amikor olyan meghitten tudtunk örülni
Minden apróságnak, amit kaptunk:
A hosszú fehér téli délutánok,
A szánkós gyereksereg csacsogása,
A patakparton korcsolyázó iskolások,
A Holdvilág csillogása a havas tájon,
Délutáni séták, forralt boros teával
Romantikus esti beszélgetésekkel.
Hallgasd a tél hangját, talán érted!?
Szeretettel kell feltöltened lelked.
Ne hallgass a világ forgatagára,
A parasztvakító borzadályokra
A reklámokkal szétszabdalt műsorokra,
A hamis híreket terjesztő médiákra
Történelem hamisítók kavalkádjára.
Gondolj őseidre, családra, hazádra,
Fordulj magadba és Istenedhez,
Az Angyalok is visszatérnek hozzád
S a tél hangja hozza el Neked is
A hiteles boldog meghitt Karácsonyt.