H.Gábor Erzsébet
Rőzselét
Nézd, pihéz a hó, a fák ruhája gyolcsfehér!
Pelyhe, kóchajamra száll, s remegve olvad el.
Elcsitult a szél; ma csendesebb, nem is zenél,
ám, ha megpihent, repül tovább, nem adja fel.
S nézd az útszegélyt, a leple, mint a tiszta liszt!
Gondosan, szitálva hinti rá az égi pék.
Jó veled, gyönyörre várva, végre, újra itt!
Oly szelíd a csók; becéz, akár a lágy pihék.
Vár az este már. Meleg szobánk a nászhelyünk.
Két szemed tükör, s ha tiszta fénye rám ragyog,
újra élni kezd a vágy. Szeretve vétkezünk.
Rőzselétemet ma lángra gyújtja két karod.
2016.01.05.