Vigasz
Írta: hzsike Dátum: Február 01 2016 15:51:24
V
Csak ballagok az úton, sűrűn hull a hó,
az égen vígan röpköd sok kis léghajó.
A csizmám mélyre süllyed, nyoma ott marad,
a fáról hosszan csüng egy gyémánt jégdarab.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Vigasz
Csak ballagok az úton, sűrűn hull a hó,
az égen vígan röpköd sok kis léghajó.
A csizmám mélyre süllyed, nyoma ott marad,
a fáról hosszan csüng egy gyémánt jégdarab.
Az ágak hófehérek, minden oly sivár,
nem találja fészkét egy árva kismadár.
A szél is rosszkedvű ma, egyre mérgesebb,
a fal mellett nyüszít egy ázott, éhes eb.
Egy férfi áll a sarkon, vállán nagy teher,
elnyerték a jussát, de ő már nem perel.
Rám köszön, mert ismer, és némán rám kacsint -
jól jön néki most ez a néhány száz forint.
Meggyorsítom lépteim, mindjárt ott vagyok,
torkomat szorítja egy látatlan marok.
Kinyitom az ajtót, és szólok: - Nagymama!
s ő megfordul a széken, mintha hallana.
Ahogy meglát, könnye gyűl - mindig pityereg,
s úgy nyújtja a karjait, mint egy kisgyerek.
Átölelem. Gyenge már - mégis úgy szorít!
Neki jár a vigasz, s ő engem bátorít.
2016.01.30.