A gyűlölet virága
kinyílik nemsokára,
mert csak voltál nekem,
de most még friss a vágyam,
becézgetnélek lágyan,
kegyetlen kedvesem.
Idézném bár a múltat,
osztozkodásba fullad
a borzas fájdalom.
Ez itt a nyers valóság.
Mint egy lepréselt rózsát
arcodba vághatom:
Amit megadtál egyszer,
lehet netán ezerszer,
az többé nem tied!
Tested vágtázó kedvét,
forró ölednek nedvét
azt vissza nem veszed!
Jöhet megannyi holnap,
akárkik átkarolnak,
nekik tagadhatod,
de tömbacélba öntve
tudod, hogy mindörökre
enyém a tegnapod.